Amikor először megláttam ezt a könyvet, azonnal szerelmes lettem belé (azt hiszem, hogy az általam olvasott művek közül ennek van a leggyönyörűbb borítója), pedig akkor még nem is ismertem az alaptörténetet. Aztán elolvastam azt is, és arra a következtetésre jutottam, hogy nekem ez KELL! Bár a gondolat megvolt, igen rögös út vezetett odáig, hogy el is olvassam, de a lényeg az, hogy néhány héttel ezelőtt sikerült megkaparintanom. Nagyon megfogott a történet, de sajnos kellett 3 hét, mire elolvastam, mert közben 2 tábort is megjártam, tehát jó néhány nap kiesett, amit a sztoriban való elmerüléssel is tölthettem volna.
A Párválasztó egy disztópikus iromány, ami a III. (?) világháború után játszódik. Az USA-ban az államforma királyság, és a társadalom kasztokba van osztva, ezekből összesen 8 van. Ha már királyság, akkor minden bizonnyal van egy királyi pár, és nekik egy gyermekük, a herceg, ez esetben Maxon. Amikor a fiú már abban a korban van, hogy ideje lenne megházasodnia, akkor - a hagyományok szerint - az ország 35 tartományából kiválasztanak 35 lányt, akiknek lehetősége van arra, hogy a herceg szívével együtt egy nap a koronát is megkaphassák. Ez a Párválasztó: egy ádáz harc a legkülönbözőbb lányok között.
Főszereplőnk, America Singer az ötös kasztba tartozik, így családja azonnal arra buzdítja, hogy jelentkezzen a versenyre. Ám a lány ezt nem akarja megtenni, mert titokban szerelmes Aspenbe (ez egy viszonzott érzés), de végül az ő kérésére megteszi, amire mindenki vár, és beadja jelentkezését.
Nagyon megdöbben, amikor kiválasztják, és rövid időn belül a palotában találja magát, amit gyakran lázadók támadásai sújtanak, amiről sajnos nem sok mindent tudunk.
America hamarosan azon kapja magát, hogy Maxon egyik kedvence lett, és ő is táplál gyengéd érzelmeket a herceg iránt. De közben nem tudja feledni Aspent, ezért a szívében hatalmas vihar dúl. Épp amikor már meghozná a döntését, váratlanul felbukkan valaki, akire nem számított, és ez mindent felborít...
Amikor a végére értem a kötetnek, nem tudtam, hogy mit gondoljak. Szerintem erről a történetről nem lehet sok mindent írni. Izgalmas, érdekes, romantikus, olvastatja magát. Természetesen nem mentes a kliséktől: szerelmi háromszög, titkos szerelem, döntésképtelenség, és persze az elmaradhatatlan gonosz, negatív női vetélytárs. Nekem az eleje nagyon hasonlított Az Éhezők Viadalára, de szerencsére ezt a tulajdonságát oldalról oldalra levedlette. Az nagy piros pont, hogy America nem egy sablon, hanem valódi személyisége van, és mondhatnám, hogy nagyon kedveltem, de nem így történt. Valamiért nem vagyok oda érte. Aspent nagyon nem bírom, egyik lányt sem különösebben, talán Maxon jöhetne szóba, ha a kedvenc karaktereimről faggatnának a könyvből. De ott is a talán szón van a hangsúly.
Bár a könyvet nagyon szerettem, a szereplők közül valahogy egyik sem tudott igazán megfogni, ellentétben a lefestett alapvilággal; ez az, amit igazán bírtam, bár sokkal, de sokkal jobban ki lehetett volna dolgozni, mert hiányos, tényleg csak egy alap. De feltételezem azért, mert a cselekményben volt egy rész, ami nagyon érdekes, utal a csonka részek okára: még maga America sem tuja, mi a helyzet a hazájával, mert... Hm... Olvasd el! :D Van egy gyanúm, hogy erről a későbbiekben több szó esik majd. Mondjuk, azt igazán elmesélhette volna az írónő, hogy ki ellen zajlik a háború, és mi a bajuk a lázadóknak.
Ami még tetszett a könyvben: a csillogás, a palota, a ruhák, az ételek. Az egész olyan kifinomult, bájos. Ugyan a randevúk mesterkéltek, de mégis stílusosak voltak. Igaz, hogy az előbb említettem, hogy egyik szereplő sem ragadott magával, de azért mindegyiknek van személyisége és jellemző viselkedése. A legjobb pedig az egészben America és Maxon izgalmas, mégis nyugodt és békés kapcsolata.
Összességében a könyvet érdemes volt elolvasni. Egy kitűnő alaptörténet, amiből többet is ki lehetett volna hozni, de úgy jó, ahogy van. Már nagyon várom, hogy a folytatást is a kezembe vegyem. Biztos vagyok abban, hogy a további két részben bővebb információt kapunk - mindenről. De addig is, TeamMaxon! :)
