A Collins-ügy

  

   Vasárnap este anyukámmal megnéztem az Elcserélt életek című, valós történet alapján készült filmet, ami nagyon nagy hatással volt rám. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a végén csak bőgtem, mint egy csecsemő, még akkor is, amikor másnap rágugliztam az ügyre. Ezt muszáj megosztanom veletek.

   

   Christine Collins az egyedülálló anyák életét élte 9 éves fiával, Walterrel a '20-as évek Los Angelesében. Az a bizonyos márciusi szombat reggel is úgy kezdődött, mint a többi, de a lehető legszörnyűbb verzióban ért véget. Amikor Christine hazaért a munkából, fiát sehol sem találta, pedig égre-földre kereste. Több órányi kétségbeesett kutatás után jelentette az esetet a rendőröknek, akik nem tettek semmit, mivel a gyermek nem volt még 24 órája eltűnve. Amikor másnap sem került elő a kis Walter, a rendőrök nyomozni kezdtek, de semmit nem találtak, így körözést adtak ki Walter Collinsra, akiről továbbra sem volt hír.

   5 hónappal később a rendőrség értesítette Christine-t, hogy fiát megtalálták, és egy vonattal hamarosan megérkezik. Az eseményen rengeteg újságíró jelent meg, ám amikor begördült a szerelvény, és a kisfiú leszállt, az asszony nem tudott örülni - hiszen nem is az ő fia volt az. Ezt hiába bizonygatta, senki nem hitt neki, és a sokknak tudták be a reakciót. Christine kénytelen volt hazavinni az idegen fiút, majd bizonyítékokat gyűjtött, hogy igazolja: a gyerek nem az övé. Hiába tette mindezt, továbbra sem adtak igazat neki, sőt még a hatóságok vádolták meg a nőt rágalmazással. Így Christine egyedül Briegleb tiszteletes személyében talált segítőre.

   Ezzel párhuzamosan azt a rendőrt rendőrt küldik ki egy rencsre, aki a kisfiú ügyében is nyomozott, hogy egy kamaszt visszatoloncoljon Kanadába. Amikor ezt megtörtént, és a kanadai fiatal már a rendőrségen ült, megdöbbentő vallomást tett: az unokatestvére, akinél élt, az ő segítségével 20 gyermeket ölt meg. A rendőr először azt gondolta, hogy  a suhanc hazudott, de később rájött, hogy mégsem. Eltűnt gyermekek fényképét tette elé, akik közül ő sokat felismert, mint áldozatot - köztük Walter Collinst is. a  Itt kapcsolódott a történet a Gordon Northcott által brutálisan elkövetett emberrablásokhoz és Wineville-i tyúkketrec-gyilkosságokhoz.

   Ezt azonnal jelezték Christine Collinsnak, aki így távozhatott az elmegyógyintézetből, ahová a rendőrség csukatta, mondván, hogy őrült. Az igazi ok azt volt, hogy rávilágított a rendőrség hibájára, és ezt nem engedhették, az ő szavaikkal élve.

   Ezután újabb nyomozás indult Gordon Northcott ellen. Eközben Christine ügyvédet fogadott, és beperelte a rendőrséget, a vonattal érkező fiú pedig beismerte, hogy ő valóban nem az, akinek kiadta magát.

   Miután Northcottot elfogták, és vádat emeltek ellene, tárgyalás indult - a rendőrségi perrel egy időben. Christine mindkét tárgyaláson részt vett, a hatóságokkal szemben megnyerte a pert, így a rendőrfőnököt leváltották, és mindenki, aki érdemelte, megkapta büntetését. A másik teremben a bíró Gordon Northcottot 2 év fegyházra, majd azt követő halálra ítélte.

   Itt azt gondolnánk, hogy hogy a történet véget ért, de nem. A halála előtti éjszakán a gyilkos magához hívta Christine-t, hogy elmondja neki, mi is történt valójában: azt mondta, 3 gyermeknek sikerült megszöknie, de ezután össze-vissza beszélt, és nem ismerte el, hogy megölte Waltert. Másnap őt felakasztották. Az asszony nem adta fel ezt követően sem a keresést.

   Évek múlva behívták a rendőrségre, hogy előkerült az egyik gyilkosság elől megszökött fiú. Hatalmas csalódás érte, mikor kiderült, hogy egy másik gyerek volt az. De az ő beszámolója arra engedett következtetni, hogy a az asszony fia - aki immár 16. évét töltötte - még életben lehet, hogyha a szökésre felriadó Northcott nem találta és ölte meg. Vagyis még volt rá esély, hogy Walter Collins valahol életben legyen, de féljen megmutatni magát.

   És itt ennyi.

   Christine Collins soha nem adta fel a reményt, és egész életében fiát kereste, aki sajnos sohasem  került elő. 

   A történet remekül rávilágít a(z)

• reményre,
• a rendőrség hibáira, a korrupcióra,
• a gyilkosságok brutalitására,
• és arra, hogy az igazság megfelelő eszközökkel mindig kiharcolható.