Markus Zusak: A könyvtolvaj

FIGYELEM! A BEJEGYZÉS CSELEKMÉNYLEÍRÁST TARTALMAZ!

   Ha pár szóval szeretném jellemezni ezt a remekművet, azt mondanám: gyönyörű és fájdalmas, fantasztikus és borzalmas. Először a filmet láttam, az is eléggé meghatott, hát még a könyv! Még soha nem bőgtem könyvön annyira, mint ezen, konkrétan sírógörcsöt kaptam az utolsó 20 oldalon, meg már néhány kisebb rész közben is. De kezdjük az elején!

   A II. világháború idején játszódó történetet nem más, mint maga a Halál meséli el nekünk. Azzal kezdődik, hogy Liesel Meminger és öccse, édesanyjuk kíséretében, Münchenbe utazik, ahol a gyerekeket nevelőszülők várják, mert az édesanyjuk politikai okok miatt nem tudja őket tovább gondjukat viselni. Igen ám, de a vonaton a kislány öccse meghal, és a vonatról leszállva, a sínek mentén, a hóban temetik el a kisfiút. Az egyik temető  férfinek a zsebéből kiesik egy könyv: A sírásók kézikönyve. A lány felveszi ezt, majd eldugja a zsebébe. Liesel anyjával tovább megy, majd megérkezik Münchenbe, ahonnan a gyámhatóság tovább viszi Molchingba, az új gyámjaihoz, Hans és feleségéhez, Rosa Hubermannhoz a Himmel (Mennyország) utca 33.-ba.

Liesel, Rosa és Hans - ez egy későbbi jelentből való kép

   Miután Liesel megérkezik, hosszú napokig csöndben van, nem akarja elfogadni az új helyzetet, éjszakánként rendszeresen sír. Ilyenkor a Papája, Hans odamegy hozzá, megvigasztalja, és mellette marad reggelig. Az egyik sírós éjszaka történik egy kis baleset, melynek során fény derül a matrac alá dugott Sírásók kézikönyvéről is. Papa rájön, hogy nevelt lánya nem tud olvasni, ezért az éjszaka, a sírások és rémálmok után elkezdi olvasni tanítani a kislányt.

   Liesel hamaorsan egy barátra, Rudyra tesz szert, majd hamarosan mindenféle izgalmas és szívfacsaró kalandban lesz részük. Egy igen sorsfordító esemény, amikor a városi nácik hatalmas tüzet gyújtanak, és az összes zsidókkal kapcsolatos könyvet, újságot, anyagot elégetik. Ezen az égetésen a város nagy része megjelenik, és ünneplik Hitlert és a náci pártot. Amikor már mindenki elment, és már csak a hamut eltakarító emberek maradnak ott, a lány észreveszi, hogy maradt pár könyv, ami nem égett el. Odamegy, és ellopja az egyiket. A Papájával megbeszélik, hogy erről soha, senkinek nem beszélnek. De valaki meglátta az esetet...

   Amikor legközelebb - a Mamája, Rosa munkája révén - a mosnivalóért megy a polgármesterékhez, a feleség nyit ajtót, és bevezeti Lieselt a ház hatalmas könyvtárába, aki innentől kezdve rendszeres látogatója lesz a polgármester feleségének, Ilsa Hermann-nak. A kislány innentől fogva rendszeresen olvas és könyveket lop.

Liesel és legjobb barátja, Rudy

   A könyv másik kulcsjelenete: a zsidó bokszoló, May megérkezése a Himmel utca 33.-ba. Az, hogy ő hogyan kerül Hubermannékhoz, egészen Hans harmonikájának történetéig vezet vissza. A lényeg az, hogy az I. világháború idején megígéri a háborzúban meghalt zsidó barátja feleségének, hogy amiben csak tud, segíteni fog nekik. Hosszú évekig nem hallott a családról, de kérdés nélkül segített a kétségbe esett édesanyának azzal, hogy elbújtatta fiát maguknál, hogy a Führer ne vihesse el őt koncentrációs táborba. És ekkor a család élete teljesen megváltozik.

   Hamarosan egy őszinte, mély barátság alakul ki Liesel és Max között. Az egyik legszebb kapcsolat, amit valaha láttam... 

   Hans pár évvel később elkövet valamit, amit nem kellene, és ezzel veszélybe sodorja egész családját. Ekkor Max elhagyja őket, hogy ne hozzon rájuk még nagyobb bajt. Papát később elviszik a háborúba, de szerencséjére egy sérülés miatt hazajöhet, és egy irodában folytathatja tovább büntető munkáját. Max nem megy vissza hozzájuk, az ő sorsa is még kegyetlenebbre fordul. És ekkor még nem is következett be egy fájdalmas, borzalmas, rettenetes csapás, ami Liesel egész életére kihagy. A legszörnyűbb dolog, ami csak megtörténhet. Liesel életét a könyvek és a szavak mentik meg...

   Ezt a könyvet kötelező olvasmánnyá tenném! Különösen tetszik benne az elbeszélési mód a Halál szemszögéből, teljesen megváltoztatta a gondolkodásomat bizonyos dolgokról. A legmélyebb történet, amit valaha olvastam, és Liesel története most már nemcsak a Halálnál, hanem nálam is mindig ott lesz. És ez csak az egyik szörnyűséges tragédia a sok közül a háború idejéből. Mindenkinek ajánlanám a könyvet, aki már elmúlt 13-14 éves. És ha a könyvet valaki nem is szeretné elolvasni, a filmet mindenképpen nézze meg! Én  - és biztosan sokan mások is - örökre szívembe zártam ezt a varázslatos és átkozott mesét.

A női alakról

   Napjaink egyik nagy női problémája: az alak. A nők nagy része nincsen megelégedve az alakjával vagy ezért, vagy azért. Nagyon sokakat a testtömegük zavar: úgy érzik, több a kelleténél. Pedig, ha kiszámolják a BMI-értéküket, rájöhetnének jó páran, hogy a normál kategóriába tartoznak. Igen ám, de a divatlapok, a tévé, a hirdetések, a próbababák és minden egyéb azt sulykolja sovány, csontkollekció modelleken keresztül  a nőkbe, hogy csak ez az alak a szép, csak ezzel az alakkal lehet elérni azt, amit szeretnénk. Pedig ez egyáltalán nem így van!

   Igen, valóban csinosak - egy ideig. De az örökös testedzés, a mindenféle izomra gyúrás és az alig evés eredménye hamarosan kóros soványság vagy akár anorexia lesz. Nem tudom, mi olyan csábító egy olyan életmódban, ami folyamatos edzésből nagyon kevés evésből áll. Képzeld el, hogy nyáron, a nagy melegben elmész egy fagyizó vagy bármikor egy hamburgeres mellett úgy, hogy csorog a nyálad, de - úgymond - ,,semmit sem ehetsz", mert tönkre megy az alakod. Aztán mész tovább, mert vár rád a zumba, a futás, a biciklizés, meg a hasizomra való gyakorlatok. 

   Nem azt mondom, hogy nem fontos az egészséges életmód, mert igenis, nagyon fontos, és ennek része a sport - de a táplálkozás is! És igen, nagyon szép a lapos has - az hatkockás női hasba már belekötnék, akárcsak a férfiak nagy része - de csak akkor, ha nem sanyargatod érte magadat, és a BMI-értéked még a normálban van. 

Ha a BMI-érték 17, vagy az alatt van, akkor az bizony sovány. És csak úgy megsúgom: szinte az összes modell BMI-je 17 alatt van.

   Most biztosan gondolkodsz, miért fontos a BMI értéke. Egyszerű: azért, mert a megfelelő, tehát normális kategóriába tartozó testtömeg az egyik nagyon fontos feltétele annak, hogy a testedben a biológiai és kémiai folyamatok  - ha nincs betegség a képben - kifogástalanul játszódjanak le. És hogyha elkapsz valami, a náthánál és influenzánál súlyosabb betegséget, az ideális tömegű emberek nagyobb biztonságban vannak, mert vannak tartalék tápanyagai.

   Mi  a helyzet a ducibb nőkkel? Semmi! Ha ők jól érzik magukat a bőrükben, akkor pont jók úgy, ahogyan vannak. Ha nincsen annyi feleslegük, ami nagyon az egészségük útjába állna, nem kell fogyókúrába kezdeni. Persze a megfelelő testmozgás fontos, mert:

• jobb közérzetet teremt
• egyensúlyban tartja a testet a lélekkel
• növeli az összes fontos szerv hatékonyságát
• feltuningolja a magabiztosságodat
• tökéletesíti a testtartást
• javítja a teljesítőképességet - a munkában, tanulásban is

   Ha a dundibb testűek táborát erősíted, de nem vagy magaddal elégedett, akkor mozogd le a felesleget, és hagyd el az étrendedből a hizlalóbb dolgokat - de ennek nézz utána! ;) És ne hidd, hogy a koplalással, az éheztetéssel és a hányással bármit is elérhetsz!

   Amint észrevehettétek, én nagyban tiltakozom a soványság ellen, a normális és plus size termet mellett foglalok álláspontot. Szeretném, ha a boltokból és mindenféle, az előbbiekben felsorolt helyekről kitakarítanák a sovány modelleket, bábukat akiknek a hasuk izmos, fenekük, mellük, csinos női vonalaik nincsenek, csak csontjaik, és a helyükre a normális és húsosabb testalkatú nőket és az őket megmintázó próbababákat tennék. És amint megszűnne az állandó megfelelni akarás egy beteges hóbortnak, sokkal több, önbizalommal teli, egészséges, gyönyörű nőt és lányt láthatnánk - mindenütt. 

   Ne feledjétek azt sem, hogy a modellek, bár sokszor hangoztatják, hogy mennyi mindent tesznek kóros gebeségük érdekében, rengetegszer Photoshoppal segítenek rá erre az eredményre. Hidd el, hogy sosem leszel olyan, mint az a csaj a címlapon - még ő sem lesz olyan! ;) És ne gondoljátok, hogy a sport és a sovány nők ellen vagyok - de mindenből meg kell találni a mértéket! Tisztában vagyok azzal is, hogy vannak genetikailag sovány nők, akik bármit megtennének néhány extra kilóért. Ellenük sem beszélek, és nem tartom őket rossznak és egészségtelennek - ők egyszerűen nem tehetnek a génjeikről. Ja, eszembe jutott még valami: ne akarj a testeddel megfelelni a kiszemelt fiúnak - az már régen rossz! Aki igazán szeret, az úgy van oda érted, ahogy vagy - mindegy, mennyit mutat a mérleg! :)

Bocsánatot kérek minden embertől, akit esetleg megsértettem! De ez a véleményem.